Képről szabadon, konvenciók nélkül

Szörfözés közben a napi hírek, események közt, egy-egy hosszabb tanulmány olvasása közepette vágyakozik az ember egy kis bónuszra, valami üdítő vizuális elemre, relax a szemnek, az agynak. Ez nálam gyakran lakberendezési, barkácsoló oldalakra való váltással, egy hangos vers meghallgatásával (amikor már csak a füleim vethetők be), festmények "befogadásával", illetve az erre való nyitottság tanúsításával történik. A képek vagy rám találnak, vagy témára keresem őket és amelyik elvarázsol, arról már pörögnek is agyamban a művészetelméleti hozzáértés szempontjából bizonyára teljesen inkoherens megállapításaim.
Tettem már kísérletet sajátos képértelmezésre a legminimálisabb háttérinformációk birtokában és nagyon érdekes, (számomra legalábbis mindenképp) tanulságos következtetésekre jutottam. Utólag olvasni arról, amit enged az ember saját magának felfedezni, lehet, hogy nagy luxus az idő tekintetében, de nagy élmény felfedezni a spanyol viaszt a legcsekélyebb sugalmazás nélkül.
A fenti festményről csak a festő kiléte és a születési és elhalálozási adatai ismeretesek előttem. De ezek is csak azután derültek ki, a cím is, miután már megfogalmazódott bennem, hogy mi az, amiért érdemesnek találtam e műre egy adventi bejegyzést szánni. Számomra e képet az illúziókeltő művészi megoldások, csúnya szóval festészeti praktikák, teszik a leginkább vonzóvá, csodálhatóvá, amelyek révén a téma, mint keret, számomra másodlagossá vált, elfeledteti bennem az angyal, tündér létét, ugyanakkor ezekkel az eszközökkel válik lehetővé, hogy komplex módon és az egész képen, saroktól sarokig érzékelhtő legyen a könnyed légiesség jelenléte. Illúzióról beszélek mégis, mert ha átfogóan nézzük a képet és nem a ruha gyors sodrású patak voltára és a felületi nézetből sűrű felhő-rendszernek tűnő "talajra" koncentrálunk érdekes észrevételt tehetünk: a sötétebb tónusok havas sziklaszirtet tárnak elénk s ebben a közegben a ruha is fénytörő neylon-függönnyé válik. Ami csodálnivaló számomra a kettős térhatás, amelyek közti váltás a szemlélőre van bízva, tulajdonképpen elmondható: nézőpont kérdése, hogy a kecsesen pihenő, talán éppen a "világvégi tó" fölé lábát lógató női alakban egy, bár hóra, fagyra immunis, de hús-vér emberi lényt vagy egy megfoghatatlan angyalt látunk. Bizonyára több lényeges elem is elkerülte a figyelmem, amelyek egy szakértő elemzés sajátjai, de nem is volt célom a korszakba helyezésen keresztül, különböző művészetleméleti fogalmakkal operálva megmondani a tutit, csupán megosztani Veletek egy kedves élményem.


A festmény: Edward Robert Hughes műve (1851 -1914) - Heart of snow