Kolozsvár utcáján

Ma összefutottam vele,
én az optikából, ő a kozmetikába rohant.
Nagyon fáradtnak tűnt,
mintha a karácsonyból neki
pózolás helyett csakis
a mosogatás jutott volna, az otthon melegéhez
is ő hasogatta a fát...
mind homlokára írva,
mégis derűsen mosolygott,
ahogy
legjobb ismerősként üdvözölve megállt és félresimított
egy U2 Pride-csengőhangos hívást.
Miattam.
Kicsit a nyárról beszélgettünk, a legnagyobb
pillanatokról, de mindketten
fáztunk s hamar engedtük egymást
utunkon.

Időpontom van fél5re, holnapra
totál megfiatalodom! - nevetve
búcsúzott
hangjában harsány
optimizmussal
s én csak
mosolyogva mormogtam:
jó neked,
Idő!

Kalácsony:)

    Anyónak mindig mások a kalácsai, mint ahogy minden nagymamának,  ők e műfaj igazi nagymesterei. Remekműveik az ünnepek részei ugyanúgy mint az egyéb kulináris "kellékek".

    Tavaly már volt alkalmam végig belekontárkodni a karácsonyi kalácssütésbe, idén már evidens volt számomra, hogy teljes joggal vagyok a sütőduó része, és természetesen nem maradhat el a tavalyi első díszített példányunk sem. Idén ilyen lett, inkább patkószerű, mint csiga és ugyanarról  a faragott vizes székről hívja a családtagokat kalácsonyozni, 

                                                                                       karácsonyozni. :D

Itt egy fázisfotónak is kicsit beillő kollázs, mert ugye a díszpéldánynak testvérei is lettek: diósok és cukros-vaníliások. 

Anyó azt mondta legyen kérdőjelkalács is, erre gondolt még akkor is, ha apóval bólogattunk, hogy ez S, dehát ha régen is ez volt a kérdőjel akkor ez már ma is így van. :)

 Az este legjobb pillanata az volt, amikor anyókám a legutolsó kalács elpakolgatása után ezt mondta: fiam nekem ez a segítség volt a karácsonyi ajándékom tőled. Köszönöm.
 Én is, az ilyen pillanatokat!
                       A karácsony elkezdődött nálunkní'. :)

(nagy méretért katt a képre)