(1930. június 7. - 2016. január 15.)
Emlékrendezgetős hétvége ez. Nagyapám, apó egyetlen nővére volt Kati nénje. Rá
emlékezek és kutakodom legelső emlékeim után, amiben élesen felidéződik
bennem alakja. Kicsi korunktól járt hozzánk, minden családi eseményen
itt volt, mégsem látom magam előtt a régi öregházban, sem Márta keresztelőjén, sem az
unokái ballagásain, konfirmálásain, amikre mind emlékszem, vagy azon a
disznóvágáson, amikor első/másodikos korunkban Kingával meghúztuk a
"piros pálinkás" üveget s elszédülgetve, vigyorogva bebújtunk a zöld
"sifonyba", hogy ne vegye észre senki a csínytevést.
Ötödikes voltam, tizenegy éves, mikor nagymamám meghalt.
Nagyon bántam őt. Sokáig. Akkor nyáron lehetett, apó még a szamáron
elhozta a juhásztól a tejet, anyó még sajtot kötött belőle. Régi idők.
Akkor történt, hogy anyó elküldött Kati nénjéhez, vigyek neki egy kis juhtúrót.
Nem otthon, a mezőn, a háza mögötti s a mi kertünk után elterülő Pusztán
találtam meg, és ez a találkozás él bennem élesen: amikor odaadtam a kis gomolyag becsomagolt túrót megfogta és megpuszilta mindkét kezem s ezt
mondta: Az Isten áldjon meg, fiam! Emlékszem, olyan érdekes érzéssel
ballagtam vissza a kerten át. Ez így talán még sosem fogalmazódott meg bennem, de
ez volt első olyan élményem, amikor egy gesztusban tapasztaltam meg, hogy egy felnőtt
úgy ereszkedik le egy gyermekhez, hogy közben a legszebb emberi méltósága
nyilvánul meg: a tisztelete a másik iránt kortól függetlenül. Én ezt
kaptam tőle, ahogy mamámtól is, abba nőttem bele, fel, hogy komolyan vettek, felnőttként
tekintettek rám a kezdetektől, akként viszonyultak hozzám és szerettek. Egy gyermek számára ez a legtöbb, amit kaphat a felnőtt,
tapasztalt, bölcs világból.
Ekkorra datálható, hogy én őt pótmamámmá fogadtam és azóta is úgy szerettem.
"Az asszonyi nemben is miért kellene csak Kleopátrák és Aspasiák
emlékezetét fenntartani? - Azok a szeretetreméltók, akik elfelejtetnek,
mert nem ültek királyi székben, vagy - nem szerettettek olyanoktul,
akik trónusban ültek... mert jó szíveket nem bizonyíthatták meg királyi
ajándékokkal... és nagy elméjeket nem trombitálták a világ előtt, de
híven tűrtek, híven szerettek, férjeket és háznépeket boldoggá tették,
szüleik örömei voltak, jó anyák, jó feleségek, jó leányok: miért nem
érdemlenének ezek emlékezetoszlopot?"
Kármán József: Fanni hagyományai
Egyik évben ezzel az idézettel emlékeztem drága nagymamámra, aki lassan 19 éve nincs már
köztünk. Két Kati, mindketten ugyanabban az évben születtek. Kati
nénje ma alszik először a nehéz, földes-havas virágtakaró alatt. Legyen neki
is könnyű az örök paplan!
E pár gondolattal az éterben állítok én magamban Neki emlékezetoszlopot!
