egy puzzle-líra példány

Árva szív
A nyár ára
Várva szív
Egy árva pipát
 
Szív árva
Ára a nyár
Szív várva
Pipát egy árva 
SZIVÁRVÁNY.

fél éve...

Nemes Boldog Élet. Emiatt zavaró nekem így együtt: Albert Éva Beáta. Albert apukám után, Éva anyukám után, Beáta Leventéért. Ovis barátnője lett névadómmá a kedvére, ezért minden alkalommal meg is dorgáltam, még egy ilyen csúnya nevet, durrogtam mindig: bejáta. Beaként már hozzámnőtt, de ma sem szeretem, viszont már büszke vagyok rá, örökségként Leventétől átértelmeződött számomra, mindig velem van, meghatároz.

Tavaly azt mondtad valakinek négyszemközt, hogy vigyázzon rám, mert nagyon szeretsz engem. Köszönöm, hogy kimondtad. Te mindig többet láttál bennem még „macsika” becézés alatt is mint én magamban. Érted is igyekezni fogok! Legyen álmod szép mindennel kiteljesedve, amit az életben szerettél volna még, de kirohantál belőle mielőtt azok realizálódhattak volna. R.I.P. Levente!

Zasé

Za Á, É, Í, Ó, Ő, Ú sé za Ű
ma elhagyták helyüket.
Tanácskozásra sorakoztak fel a ZS után
sé bezárkóztak két ( ) be.
Céljuk, hogy megvitassák
Mindannyiuk hátrányos helyzetét sé 
ennek orvoslására megoldást találjanak.
Míg A, E, I, O, csakúgy elvannak,
minden teher nélkül 
addig ők cipekednek egész életükben.
Nincs igazság!
Na jó na, Ö-re sé Ü-re még sóztak két-két pontocskát,
de za mégsem két nehéz oszlop...
Mi a megoldás...-ezen morfondírozott a társaság.
-Abc bíró elé visszük za ügyet!-szögezték le.
-Á, za mégsem jó!-szólalt fel É- látjátok
 mi lett a vége za S-el való peremnek.
Abc bíró helyet adott S azon kérelmének,
 hogy megelégelve mindenkori 
második helyét a leggyakrabban
 használt kötőszóban tegnap óta ő állhat elől.
Erre felbátorkodott a zikkzakkos Z is
sé precendensként felhozva za én ügyemet S-sel
Mától ő is A elé mászott szégyentelenül.
-Te csak ne sajnáld A-t, neki így is könnyebb
 mint nekünk-vágott közbe Á.
-Tudjátok mit?-gurult elő Ó- leckéztessük
 meg a bandát, de ne szóljunk semmit Abc-nek.
Van egy otletem. Hagyjuk cserben oket. Igy ni.
Meglatjatok fel fognak ebredni se becsulni fogjak meg 
teherhordo eletunket. Se meg valami, ne is menjunk vissza 
mellejuk mig meg nem kernek szepen minket 
se nem meltatjak irasban is fontossagunkat.
-JOOOO! Ertett egyet szomszedja konnyu eletet irigyelve 
Á, É, Í, Ő, Ú se Ű se bezarkoztak meg egy kapcsoszarojel moge.

...Hova vezet ez a vilag ha mar abecenk betui is marakodnak?
  ELEMI KÁOSZ

A csók világnapján

Csók Istvánnal, mert csókos...

...és Szilágyi Domokossal, mert nagyon szeretem (három éve még elmondtam volna becsukott szemmel, nem megy az újratanulás)

ESTE A TÖMBHÁZAKNÁL

Nagy házak kicsi árnyékában
lassúdadon lépdel a láb,
sebesen száll a lélek -
mert a lélek mozgásformája a vágy,
még akkor is, ha tilosba téved,
s önmagát hajkurássza vissza,
hogy hű lehess, mint a nyugtalanság,
s mint a nyugalom, tiszta.

Nagy házak kicsi árnyékában
a gond
fegyelmezetten gondolattá tömörül,
s követ ritmusosan
a lehajló est lombjaiban -
követ valakit,
ki fájón szereti,
s aki mégis örül,
hogy itt lehetett
köztetek, célszerű meszesgödrök,
tervszerűtlen szerelmek,
nagy eszmék árnyékában -
egy a kicsi emberek közül.

Szinte cím nélkül - de így már van is

Kissé csalódottan fogadtam ma be egy műalkotást. A szuprematista Malevich geometrikus elemekből felépített festői világában a nemmondomkianevétmertlelőnémapoént (később leleplezem) kompozíciójába bámultam bele. Csalódtam, ugyanis szomorúan kellett konstalálnom tévedésem, mert amikor jó ideje, -persze nem 1918-ban- egy nagyobb társaság kellős közepén egy fehér betűkkel megírt word-dokumentumot büszkén mentettem el, majd másnap a menüsor fontszínező lenyíló fülecskéjében feketére váltottam szemügyrevételezőn a “tegnapi” inkognítóban fogadott ihletem termését, azt hittem ezzel újabb szárnyakat adok puzzle-lírámnak (autodefíníció szerint), hát még ha kinyomtatnám és felvághatnék vele, hogy hát,  én tudom, ott mi rejlik… de nyomban sztornózom is e pár sort, mert a két fehérség funkciójából adódóan azt hiszem merőben különböző két síkot érintek, de legalábbis más más oldalról közelítek feléjük. Rejteni és nyitni ugyanis erős túlzással sem rendezhetők szinonímapárba. A kérdés, hogy a rejtés vagy nyitás, mint plusz adalék emelhet-e új perspektívába egy művet, adhat-e neki jelentéstelítődést vagy éppen a belemagyarázás súlya alatt degradáló, elművészietlenítő tényezőként hat? Egyáltalán mi tölti fel jelentéssel, a csodálóból kiváltott érzések, tehát szubjektív értéktartományban mozgunk vagy a kvázi-objektív, esztéták által műveszettörténeti axiómákba rendezett elméleti konstrukciók vagy azok “csak” az értelmezési etikett sarokkövei? Egy óvodást hasonló produktummal lusta pingálónak titulálnának társai és nem egy kubizmust meghaladó művészt hozsannáznának benne bizonyára. És talán ebben rejlik a magyarázat. A tudatosság és a mögötte felhalmozódó és egyénformáló stíluselméleti kompetencia adja a műalkotás legitimitását. Talán… Mindenesetre Malevichnek a következő festményével sikerült “tabula rasa” jelszó alatt forradalmasítania a képzőművészetet, legalábbis így szól a fáma. Lássuk hát a Fehér alapon fehér négyzetet:

Hogy mik vannak...

Személycsere, de a név marad.

      Szegény szabójánosok, kovácsistvánok, a főnevek közt is néha már csak köznevekként jelennek meg. Végeztem egy gyors kutatást, az egyik népszerű közösségi portál személykeresőjében lekértem a fent említett emberkék számát. A Kovács István 3000, a Szabó János 1750  körül mozog sarkítással, mert nem volt türelmem a -néket filterezni, de a valóságban ez amúgy is jóval több (én csak falucskámból ki tudok emelni féltucat azonos nevűt, akiknek léte nem regisztrált efféle netes adatbázisokban). 

     Nos, honnan is  eredeztető újabb pihentagyú ötletem? Olvasom ma a hírt: rektorcsere történt az SZTE-n, Prof. Dr. Szabó Gábor leköszönő rektort Prof. Dr. Szabó Gábor váltja az egyetemi rektori tisztségben. A kereső szerint e nevet is szinte 2300 iwiw-tag viseli, azért mégiscsak érdekes egybeesés, hogy egy viszonylag szűk területen, az akadémiai szférában ilyen eset megtörténik. Nagyon kisstílűnek tűnhet e magamból kiírt rácsodálkozásom, de számomra ez, még ha ilyen, minden tudományos méltatásukat nélkülöző módon is, de reflektálásra szorult...