Úgy gyújtom meg a gyertyákat, hogy közben számítom máris, mikor fújom ki őket, maradjon fényforrás jövő vasárnapra is. Néha a mosolyt is beosztja az ember, egyet jobbra, egyet balra, aztán aki előtte áll, az még várhat, míg újra feltöltődik a görbület-akkumulátor...emlékszem időkre, mikor annyit vigyorogtam, hogy estére begörcsöltek az arcizmaim. Azt mondják "szakavatottak", a komoly, merev arc ráncosít. Egy itt, egy ott és nééé, ott is. Mosolyra fel! Fény is lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt