Várakozás indul!

Advent. És máris asszociálunk, jön a jelzős szerkezet: adventi naptár. A virtuális világból felénk áradó ajándékozási ötletek ingerei a lúdasok talán, hogy épp ez villant fel elsőként. Elseje lévén akkor nem is engedném továbbgyűrűzni az adventi asszociációk ötletbörzéjét.

Adventi naptár. Egy eléggé újkeletű ünnepvárási kellék. Ezzel ismét elérkeztünk a tárgyiasításhoz és egyúttal megfogalmazódik bennem a kérdés, miért van szüksége a modern embernek lépten-nyomon materializálni, exteriorizálni a belső világot, kivetíteni a fogalmak szintjét? Költői kérdésnek szántam, mert sorakoztathatnánk fel válasz-érv gyanánt marketingpolitikai megfontolásokat, új-hagyományteremtő szándékot, pszichológiai értelmezési kereteket, különös tekintettel az ajándékozás pszichológiájára, de nem célom efféle interpretációja a jelenségnek... talán a Mauss-i ajándékozás azért mégis érdemel pár szót, mely megközelítésben az ajándékozott tárgyaknak manájuk, egyfajta, az ajándékozóhoz köthető, "mágikus" erejük van.

(Bár 1924-es szaktanulmányában Marcel Mauss az ajándékozás "szertartását" törzsi berkekben vizsgálja, a legfőbb tanulság mégis éppen az általánosan is kiterjeszthető konklúzió: az ajándékozás tulajdonképpen nem önzetlen, nemes gesztus, hanem "határidős" ügylet, melyben az ajándékozó és ajándékozott közötti, egyfajta lekötelezettségi kapocs latens módon ugyan, de elevenen él. Mauss ezzel rávilágít, hogy az ajándékozás is egy púr gazdasági jelenség, melyben ugyan néha a szimbolikus tétek volta és az idő, mint közbeékelődött "elterelő művelet" az adok-kapok viszonyt elfedi, valójában nem másról van szó, mint arról, hogy az ajándékozás kontextusában is minden ökonomizált. duplazárójel nyílik: elkalandozásom, talán folytatom egy hosszabb a témának szentelt irományban. most azonban visszakanyarodnék, ha sikerül felvenni a fonalat))

Nos! Hányat is kell aludnunk még karácsonyig? - volt a kisgyerek naponkénti, nyaggató kérdése és jött az anyuka figyelemlekötő játékos válasza: elkészült az adventi naptár, olvasható az adventi naptár megjelenéséhez köthető legendáriumból. A gyerekszoba meghitt anya-gyermek intimitásából, mára civil összefogás decemberi akciójává nőtte ki magát az adventi ablak-nyitogatás. Egy iskolai kezdeményező szándékról értesít a média. Egy magyarországi iskolában 24 kiszemelt ablak vár az elkövetkező napokban sorban kinyításra, egy óriási adventi naptárt szimbolizálva. Róluk hallunk, de sok a hasonló hagyományteremtő, közösségépítő kezdeményezés. A tárgyiasult várakozás gesztussá visszacsatolt megvalósulása, mondhatnánk.

A zsebek, dobozkák, zoknik, borítékok, ablakok, mint meglepetés-elfedő takarás szimbolikájában engem az ablak és a köré építhető kis(nagy)világ lehetősége vonz leginkább. Megtréfálva az édességözönben, haszontalan porfogókban realizálódó tárgyiasítást, élnék a virtuális világ ablaknyitó, ám "környezetkímélő" ajándékozási lehetőségével.

Értelmezés kérdése, hogy én nyitom-e ki az ablakocskákat, vagy az, aki majd az elkövetkező 24 napban pár percre be(a)kukkantó lesz, vagy Fülöp Miklós Budapesten élő fiatal művész Ablak festményéhez hasonlóan az ablakok ki se nyílnak, csak egy kis fény árad be az átlátszó üvegeken át mindennapjainkba, még az is egyéni, hogy ki mire várakozik ebben az időszakban, viszont úgy érzem van egy közös pont, mely objektivitásában talán inkább "visszaszámlálásra", leltározásra késztet: közeledik az év vége. De, ha azelőtt még Érkezőre várunk, hát várakozzunk együtt pár pillanat erejéig! :)