Egyszer régen, de mindenképp álmomban megtetszett a Belián név és elkezdtem alapanyagokat keresni hozzá.
Nem akárhol, nem akárhogyan. Módszeresen magamra találtattam őket a véletlennel. Még ma is felnevetek, ha elém villan, ahogy rám cimpált az orra, máskor ahogy füle mosolygott már messziről, igen, ő lesz az igazi fül. Amikor szembejött a kéz, hát az maga volt az ipszilonos családnév, amiért érdemes új szignót kreálni. A kis borostás arcgödröcskéről nem is beszélve, az egy belián-arc elmaradhatatlan kelléke. És az a csomókötés! Ilyen technikával az ember pólóra is mindig nyakkendőt követelne. A tökéletes szembogár kontúrnak illata is van ám, éreztem. Mindegyik alapanyag ott van a konyhaszekrényben külön kis dobozkában, mindahány felcímkézve. A címkéken áruk is, amit értük fizettem. Nem olcsó mulatság egy Kizsdió csodagombócka... hát még ha Belián! :)
