Lépésnyomatok halmozódnak egymásra
a járdán, asszem léptem már a tiedre,
te is az enyémre... Ki előbb? Asszem én,
legalábbis Kolozsváron, szobámban mindenképp.
Ma nem fogok rálépni egyikre sem, ne emelkedjenek tovább,
ne nyomják súlyukkal az enyémek ittléted légnyomatát.
