Friss-hámozott dió ízével a számban nekivágtam a
szombatnak. Az első őszinek. S mivel úgy éreztem, ilyenformán ünnepnap lesz, hisz
minden kezdet az, máris megijedtem, hogy nem elég ünnepi ez a kezdőmondat és
akkor lábam elé dobtam, alá gurítottam egy új diót. Reccs. Így indult az ősz,
amikor még reggelnek ámítottam a tizenegy órát s a koránkelés, bocsánat, koránkezdés illúzióját is birtokolva bejöttem a kertből az ősz mosolyával.
És valami ilyesmik történtek az első napon:
S hogy ne csak szilvapásztorkodásból álljon a nap, ahogy monoton körbe-körbe húzza karod a fakanál, előgurultak a gombócok is a fahéjas porcukorból.
Isten hozott ősz! Én így kezdelek. :)
