Oldalak

2019/12/31

Az év utolsó napján...

...jutott eszembe, hogy lassan tíz éve van ez a blogom és idén alig került ide valami. Pedig lettek volna, voltak gondolatok, de valahogy nem annyira ujjbegyekbefolyóan. Idén a kis sárga noteszem is valahol eltűnt a szekrény mélyén. Valamiért hagytam bent ragadni sok tapasztalást, történést, élményt...

...talán mert általában akkor érzem azt, hogy nincs miért szavakba öntenem valamit vagy le is írnom, ha úgy gondolom, nincs abban semmi érdekes, különleges, ahogy én látom az adott dolgot s így meg kit érdekel...

Márai naplókat hallgatva fogalmazódott meg bennem, hogy ha nem is tud az ember újat mondani, lehet épp a gondolatok ismerőssége lesz érdekes valaki számára, aki olvassa, akihez eljut, ha ki is írjuk magunkból azt, ami bennünk motoszkál.

Pótolni, utólagosan már nincs szándékomban semmit. A megélt dolgok intenzitása idővel kopik, a bent rekedt félsorokat előkaparászni és hozzájuk toldozgatni bármit is meddő kísérlet lenne, de ma  megfogalmazódott bennem valami. Megpróbálom nem közhelyszaporítóan, koherensen leírni.

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a dolgok rajta kívül állnak. Mintha nem lenne ráhatása, hogy valami épp miért úgy lesz, ahogy, így felelősség sem terheli az esetleges kudarcok után.
Mindent a másik embertől várunk, az hasson ránk úgy, hogy bennünk megváltozzon valami. És mindig itt csúsznak el a dolgok, a hárításnál és az akarásnál, amikor feladatnak látjuk azt, amit lehet csak könnyedén kéne hagyni alakulni, érni s ahol tehetünk valamit ott beleállni s nem azt hinni, hogy ez meghalad minket. Görcsöket kreálunk és nagyítunk fel, viaskodunk velük, belefáradunk és félreállunk. És önsajnálaton kívül nem teszünk semmit az ellen, hogy ez a hozzáállásunk megváltozzon. Inkább megnyugtatjuk magunkat, miért pont ez a legjobb lépés és keressük az utakat, módokat, embereket, akik talán másképp hatnak ránk, akik többet lesznek képesek kihozni belőlünk, a helyzetből, az új élményért. Lelkünk mélyén stabilitásra vágyunk, de az életmóddá váló keresésben, elmegyünk az olyan momentumok mellett, amikor ezt a biztonságot építhetnénk. Befele figyelünk, énidőt gyűjtünk, mert most ez a trendi, magunk fejlesztése, megismerése, pár szociális tevékenységben kimerítjük a Másokra való figyelést,  s közben nem vesszük észre, hogy A Másik is a figyelmünkre, az időnkre vágyik az övéért cserébe. Csak elidőzgetünk emberekkel s közben eltelik az Idő, az én időm, a te időd, az ő ideje, az életidő.

De legyen pozitív a végszó: éppen a próbálkozások mutatják meg, hogy azért mégis mennyire szeretnénk. Ebben a folyamatban legyen elég erőnk, bölcsességünk tudni  megfogni és megnyújtani a pillanatot, érezni és értékelni az időt, a sajátot, a másét az elkövetkező évben is!
BÚÉK!


2019/10/18

Kötők

Másikra várni s nem valamit el-,
használni jól s nem ki-,
hagymát vágni,
de nem fel- s nem át-.

Miért? van rosszul
belénk kódolva
nyelvtanunk s az igékhez
utólag mindig a legfájóbb
igekötők tapadnak.

2019/10/05

DaRabjaim

neked
eddig
én még
nem
csak más


most
én is
mert
valami
kitört/betört/áttört/széttört/feltört/megtört?
szoktuk játszani...

Darabokra!

2019/01/31

ki nem mondjuk

harminchááá...zamban
harminchááá...tamon
harminchááá...lámmal
harminchááá...nyszor
harminchááá...pci!

2019/01/27

Ady 100

 
Adyval van tele ma az internet, halálának 100 éves évfordulóján... Sosem tartozott a kedvenc költőim közé, valahogy nem tudtak hozzám közeljönni a versei. De egyik istenes versének pár sora gyakran eszembe jut.
Licis korunkban hétvégenként hazajártunk, és néha szállóvendégeket fogadtak üresen maradt kollégiumi szobáinkban. Egy vasárnap este visszaérkezve, szobánkat telejegyzetelve találtuk, itt ott amott eldugdosva kis papírfecniket. A következő héten még kerültek elő vicces félmondatok... például a fehérneműk közt: "érted fele királyságomat!" Jókat nevettünk.  Én ebben a kötetemben ennél a versnél találtam papírkát: "ez az egyik nagy kedvencem". 





A jelzés azóta elveszett, de pár sor beégett a memóriámba. Egy színészcsapat járt azon a hétvégén a bentlakásban, suttogták a többiek.  Szép emlék, mint ahogy a Veres Pálné utcai Ady emlékszobában tett látogatásom. Bár ott a legnagyobb élmény Csinszka kopott, bordó írásos kalotaszegi párnája volt, most mégis a költőnek a kisszoba falán függő, gipszbeöntött halotti maszkja van előttem: valami végtelenül nyugodt "észak-fok, titok, idegenség".






2019/01/20

Haikuk 2018-ból

Tavaly kicsit elvarázsolt ez a műfaj, az 5-7-5 szótag kötöttségében rejlő játék lehetősége. Lett is jó pár ilyen, ezekből gyűjtöttem össze az alábbiakat. Egy esetben volt egy harcos, 1-szótagnyi kompromisszum, sehogyan sem fért bele 5-be, de ha nem szólok, talán fel sem tűnik. :)
A fotók a sajátjaim.






















2019/01/14

hétfők

papírkávéba kapaszkodva
vonszolja magát a város 
a kolozsvári reggelben...

Robi a legéberebb a Szép
-művészeti előtt. Mi-mások
a vasárnap estében hullattuk
el lelkesedésünk...
össze kéne kaparászni
péntek délutánig