"Úgy tűnik, senki sem vállalkozhat nálam több joggal arra, hogy az ihletről írjon, hiszen semmi nyomát nem találom magamban. Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az ihlet a gyönyör egyik formája, a gyönyörnek pedig már a keresése is kellemes. Tehát az ihlet keresése kellemes, noha egyelőre semmiképp sem tűnik gazdaságosnak. Az ihlet, mint mindig, amikor szükség volna rá, abban leli gonosz örömét, hogy titkolózik és bújócskázik, olykor már-már mintha a képzeletnek megfelelően rögtönözne, de még ekkor sem próbál meggyőzni annak igazságáról, hogy valóban létezik.
Először is, véleményem szerint, mindenki írjon arról, amit tud, és annyit, amennyit tud. Lehet valakinek különleges tudása vagy tapasztalata az irodalomról, ez még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy írnia is kell. Lehet valakinek különlegesen halvány lila gőze se az ihletről, ettől még nem kell feltétlenül nem írnia róla. Ezek például egészen kellemes, noha keresetlen munkahipotézisek. (...)
Az ihlet, avagy a múzsa, az a nicetomeetyou, amikor az idő elkezd másképp járni. Az ihlet mindenkit bökdös, némely ember mégis orra bukik tőle. Nem tudom, tisztelt hölgyeim és uraim, önök hogyan vannak vele, engem át szokott döfni. Ugyanakkor, akárcsak a szerelmet, könnyebb használni, mint érteni hozzá. A múzsa és testtől független része, az ihlet gyakorlatilag az idő olyan lyuka, amelybe bele lehet gyömöszölni a világmindenséget. A szerelemnek már nem feltétlenül marad hely. Pedig a szerelemnek is kell hogy legyen egy lyuk valahol. Lyuk, lyuk, csak a keret más. Például hozzám érsz, és azt gondolom, bodzaillatúak az ujjaid, cselló a hátad, azt vélem sejteni, hogy szemed sötét kútjába bele fogok zuhanni. Ilyesmi. Alapvető ingerreakció. Mivelhogy tudjuk, középszerű minden szenvedély, amely megízlelhető és kiheverhető. " Milián Orsolya
http://www.exsymposion.hu/cikk/1258/0 - megéri elolvasni az egészet!
