Hogyan engedhették meg Hitlernek, hogy annyi szörnyűséget műveljen a zsidókkal? – kérdezzük felháborodottan a fekete-fehér sorokra meredve a Führer szónoklatát éljenezve hallgató hatalmas tömeget. Nem értjük a buzgó, elvakult dicsőítést.
Buták voltak akkor az emberek, lehetett őket az orruknál fogva irányítani – mondaná János bácsi, ezzel nyugtázva, hogy ma már okosabbak vagyunk, nem tűrnénk el ilyenfajta manipulációt. Vajon tényleg egyszeri és megismételhetetlen volt ez a hitleri hatóerő vagy reprodukálható a mai modern társadalmakban is?
A Hullám (The Wave) története a hatvanas évek végének Amerikájában játszódik. Az intelligens, egyedi módszerekkel oktató történelemtanár, Mr. Ross egy pszichológiai kisérlettel bebizonyítja, hogy fegyelmezéssel, egyenlőséget, közös célt sugalló jelszavak skandáltatásával beindulhat az emberekben egy olyan tömegpszichológiai folyamat mely valóban hullámként sodorja aztán magával a többi embert is. Mi lehet ennek a titka? Az egyenlőség eszméjét hangsúlyozva, az atomizálódott egyének, koruk perifériára szorult, deprivált indivídumai is fontosnak érzik magukat a közösségben. Amikor a fegyelmezés már beépül a mindennapos cselekvésekbe, habitualizálódik, tudatalatti önkontrollba lép át és a közösségtudat is kialakul, attól a pillanattól már bármely, jól propagált cél elérése szentté válik a „közösség” minden egyénje számára egyen-egyenként. És a hullám sodor megállíthatatlanul, a közerkölcs szabályai közé beemelve Machiavelli mondatát: a cél szentesíti az eszközt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt