Lelóg a zoknitlan láb
és nem mondja, hogy fázik.
Csak a köröm nő, a sarok vastagszik
némán s néha egy elhaladó odalök
pár csörgő érmét, de oda se pillant vagy csak a szeme sarkából
s azt is csak önnyugtatólag, viszonyítási sarokpontként:
- nagyon jó nekem, gyakrabban kell erre emlékeztetnem magam -
Saját levében fagy meg a pára
az Isten hidegében még lelke sem
párolog fel. Tavaszig a városban kereng.
Ücsörög egy kopott troli ülésen, a színház
lépcsőjén, a parkban egy padon. Mert ezek voltak
az ő terei. Mindenki a saját miliőjében él-hal
az átjárás-álcák is csak ideig-óráig való illúziók.
Bourdieu is megmondta az iskolával kapcsolatban,
hát aki még iskolában sem járt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt