Mára egy kép... szeretettel

Nőnap és délutáni munkaprogram révén (főleg ez utóbbi miatt :), ) ma tízkor akartam csak felkelni, beprogramozott agyam azonban már negyednyolckor vekkerként pattantotta fel pilláim, semmi szundi, egyből éber lettem és a szemközti polcon megpillantottam egy érdekesnek ígérkező albumot. Olvasni nem akartom, tudtam, hogy lesz ma még elég apró betű, jöjjön hát egy csokor a budapesti múzeumok kincseiből. Erre a festményre kábé az album közepén bukkantam és nem is lapoztam tovább jópár percig. Miért is? Étkező parasztok a címe, de számomra témaként inkább a családi beszélgetések, interakciók apró rezdülései jelenik meg inkább, persze az étkezés mint ennek kerete. De figyeljük csak meg, hogy maga az étkezés mennyire másodlagos. Inkább csak a csendéletszerű kép-alsó-fél kivitelezéséhez nyújt "alapanyagot". Központi alak szerkesztésbelileg is a nő (ki is lehetne más :) nőnap apropóján :), ) és az ő arca fogott meg leginkább, ez irányított aztán tovább a mimikák, "fagyasztott" gesztikulációk alaposabb szemrevételezéséhez. Nos a feleség-szolga-anya-nő (tudatosan használtam ezt a sorrendet a képből kiindulva) arckifejezése a legmegkapóbb, bort tölt a ház urának, tekintete mégsem a pohárra, hanem a férjre, annak bal kezére fókuszál. El kezdtem gondolkodni, hogy ez csak egy megtévesztett irány lehet, de Velázquez alaposságáról kicsit tájékozódva ez teljesen kizártnak tartható. Kissé görnyedt testtartás, a sok munka és a női alázat egyvelege... A fiú tekintete alapján, talán épp ujjaival segíti a számolást, a napi munak számbavételezése történhet épp. A verbális kommunikáció apa-fia között zajlik csupán, melynek esetleges konfliktusos voltát az anya köztes helye finomít(hat)ja...
A fény jelenléte a festményen. A fehér abrosz a csendéletszerű félképre sikerrel hívja fel a figyelmet, viszont a legtöbb fény az arcokat emeli ki, az apa és fiú kezét... Ital csak a ház urának térfelén, -ezt a két pohár elhelyezése is hangsúlyossá teszi - gyümölcs nő és gyermek "jussa".
Velázquez művészi magabiztossága és zsenialitása abban nyilvánul meg leginkább ahogy a hatalmi viszonyok bemutatásához nincs szüksége ültetési praktikák megjelenítésére. A quodrát asztal asztalfőtlensége nem "ad erre lehetőséget". S ezen a szálon továbbhaladva mi szemlélők is vendégei lehetünk az asztaltársaságnak a nagy negyedikként. Meg kellene szólítsuk feleség-szolga-anya-nőt ma talán egy szál hóvirággal, hogy lehessen legalább ma NŐ-feleség-anya... :)



Tovább is van...




A művész önarcképe újabb burjánzó agyalást indított útra bennem. Már megkérdőjelezem a hasonló bajuszviselés dalí-bajusz elnevezés legitimitását, nem lehet, hogy Velázquez volt a nagy ikon, stílusteremtő és Dalí az epigon a témában? :))

Diego Rodriguez de Silva y Velázquez - persze jóval elmarad Picasso neve mellett keresztnevek sokaságában, de nézzétek csak mit találtam. Talán nem épp véletlen a nevetséges Szilvay professzor, Liliomfi nagybátyja karakterének névválasztása sem... nekem ő ugrott be elsőként erről az ARC-ról. :))