Játsszuk azt, hogy...

Játsszuk azt, hogy ősz van,

hogy szőnyegünk melegszinű

nyáron-fent-most-lent avar

hol a mókus gyűjtögetés közben

véletlenül egy gesztenyével kavar.

.

Játsszuk azt, hogy kint egyre hidegebb,

hogy a bőrfelületet egy, két és szinte

három réteggel is betakarjuk

s a töklámpás tompa fényében

átillan a folyosón két kis szellem, értünk nyúl a karjuk.

.

Játsszuk azt, hogy késik,

hogy arcaink egy tekintetből mosolyognak ránk

és simogassunk hasat, mint finom ebéd után

mikor együtt mosogattunk aztán

leheveredtünk a díványra egy őszi délután.

.

Játsszuk azt, hogy ősz van,

hogy október illatú potpourri a kukoricacsuhé

és kapcsoljuk be huszonkét fokosra a központit

mert szeretünk zokniban kergetőzni

átrohanva a lakáson és elkapni egymást pont itt!

.

Játsszuk azt, hogy ősz van...

Hogy...

(...)

Belementél a játékba,

Ne sírj hát, ha nem tudsz már kiszállni!