Dalí gömbtömbje kapcsán...

Buboréklehelő
álmát rendszerbe
fújta és lett Galathea,
a szféráké...
(...)
Ágyúgolyókat vonzott össze egy galaktikus erő, megtévesztő csillagkép,
Galathea nem alszik soha, lehunyt pillái
egy éber univerzumot küldenek gömbburokba.
Szétfolyó óráid ültesd fel a semmi ágára
és szíved akaszd már le onnan!
Felhőhabból hajat fonni dalí(á)san
szélmalomharc, de haj,
köröm nő és pikásszóbabonából
vigyázz rájuk gondosan! Sámsont is
álmában érte olló, de Galathea nem alszik
soha, gömbloknijait felszippantja
egy-egy bolygó.
(...)
(Sajátmagunk által megálmodott-kiábrázolt
szürrealista kreálmányai vagyunk önmagunknak, a minket ért
szocio-kulturális hatások leképződéseivel bepanírozva.
Kérdés: ez túl sok vagy túl kevés egy
embergömbben?)

(Salvador Dalí - A szférák Galatheája, 1952)