Huszonnégy, huszonöt, harminc év... objektív időmértékegységek segítségével értelmünkkel valahogyan csak felfogjuk ezeket az időtömegeket, de emlékezetünkben még az alapegységként vett évet sem tudjuk "belátni". Mégis ilyen ciklikus körökbe tuszkoljuk életünket, talán a kalendarisztikus készen kapott keretek kényelme, talán épp a szokás jól bevált léte és ennélfogva megkérdőjelezésének "értelmetlensége" miatt is. Pedig egy nap, huszonnégy óra mennyivel kézzelfoghatóbb, mintha éreznénk a hosszúságát, ha szánunk rá pár percet: elmélázni, mondjuk a tegnapon. Mennyire gyorsan el tud telni egy nap, vagy néha épp nagyon lassan... És hány ilyen meg olyan nap egy élet? Gondoltunk-e már bele? Mennyit éltünk eddig?
Vannak évfordulóink, de a napfordulók mindig más kontextusban jelennek meg, pedig ebben a mindent e- előtaggal átszőtt világban már nem kell időmilliomosoknak lennünk tollal, papírral, számológéppel, hogy számon tartsuk, de legalábbis néha eszünkbe jusson és utánanézzünk, hogy hány napja tart életünk. Talán épp egy egyszerű hétköznapunk emelkedhet ünnepnap státusba így: nekem például egészen érdekes érzés, nem sima-szerdai-hangulatú, hogy éppen ma vagyok KILENCEZER NAPOS...
http://www.easysurf.cc/ndate2.htm - csípd nyakon te is a napjaidat
Érdekes ez a kerek napforduló. Én épp 143 nappal járok előtted :)
VálaszTörlés...főleg, hogy szinte csak három évente van ilyen :)
VálaszTörlés