fél éve...

Nemes Boldog Élet. Emiatt zavaró nekem így együtt: Albert Éva Beáta. Albert apukám után, Éva anyukám után, Beáta Leventéért. Ovis barátnője lett névadómmá a kedvére, ezért minden alkalommal meg is dorgáltam, még egy ilyen csúnya nevet, durrogtam mindig: bejáta. Beaként már hozzámnőtt, de ma sem szeretem, viszont már büszke vagyok rá, örökségként Leventétől átértelmeződött számomra, mindig velem van, meghatároz.

Tavaly azt mondtad valakinek négyszemközt, hogy vigyázzon rám, mert nagyon szeretsz engem. Köszönöm, hogy kimondtad. Te mindig többet láttál bennem még „macsika” becézés alatt is mint én magamban. Érted is igyekezni fogok! Legyen álmod szép mindennel kiteljesedve, amit az életben szerettél volna még, de kirohantál belőle mielőtt azok realizálódhattak volna. R.I.P. Levente!