Hú, ha láttátok volna, hogy
tele volt aggatva mindenfélékkel.
Ki a krumplit pucolva várt, ki
aludt a kanapén, ki a kádban
dudorászott okostelefonozva s
egyszerre mind hogy
megszeppentek. Pedig nem
mondtam mars-kit sem, csak
egyenként rájuk adtam a kabátot
és ajtót mutattam. A pitvar vagy
kamra ajtót? Magam sem tudom,
melyikben ücsörögtek
addig a pillanatig. Aztán
a porszívó-zúgós-rekviem után
megkönnyebbülve a fotelbe
huppantam. Jó volt újra csak
magam lenni magamban.
Üres és tiszta szívvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt