Ma összefutottam vele,
én az optikából, ő a kozmetikába rohant.
Nagyon fáradtnak tűnt,
mintha a karácsonyból neki
pózolás helyett csakis
a mosogatás jutott volna, az otthon melegéhez
is ő hasogatta a fát...
mind homlokára írva,
mégis derűsen mosolygott,
ahogy
legjobb ismerősként üdvözölve megállt és félresimított
egy U2 Pride-csengőhangos hívást.
Miattam.
Kicsit a nyárról beszélgettünk, a legnagyobb
pillanatokról, de mindketten
fáztunk s hamar engedtük egymást
utunkon.
Időpontom van fél5re, holnapra
totál megfiatalodom! - nevetve
búcsúzott
hangjában harsány
optimizmussal
s én csak
mosolyogva mormogtam:
jó neked,
Idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt