Egy falon függök, mosolygok (a légben,
amit ha látsz, akkor éppen rád)
keretbe feszített mosollyal bárkire.
Többé már nem én választom...
Az áldozat egyszeri volt, de térben
és időben kiterjesztett.
Vagyok benned, mert látsz...
de vágyom beléd mélységeidből,
nem holmi képkontúrok felületi közönyén át.
.
Ha felriadsz álmodból sírva, mert
boszorkány énem megkergetett,
nevetek majd, hisz engem
félsz már, bugyraidból feltörök
arctalan,
de Én,
teljességemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt