Kapolcsi kapocs lehet a szójáték kedvéért a Palya udvar előttem beátlansága, így nincs erről be(a)számoló, de Lackfi János pointilista ihletettségű Mazsola-rajzás-a emlékezetes mazsolaszem a tegnapi napból, mint ahogyan a Monostorapátiban történt találkozás a kihívással élők (mert a sérült szó kevésbé jellemezte tegnap őket, mint a "mi" beállítódottságunkat a témában) performanszaival is: a csengettyűs zenélés összhangja, a Vakrepülők dalai, Napsugár Anna jeltánca és a tolókocsis táncprodukciók mind mind alternatívákat villantottak fel az "úgy is" teljes értékű élet megélhetőségére. Lemanguria, szabad mozgású tánc, jurta, ősi elemek, megannyi fogalom melynek megértése és befogadása szemléletváltást igényel. Nekem ez valahogy nem jött össze, így csak outsiderként szemléltem a láthatóan ellazító táncmozdulatokat. Művészudvarok, vonuló emberáradat szemben és nyomodban, ez fárasztó volt kicsit, de a völgy fílingképzőjének elengedhetetlen eleme. Buszozás, vonatozás és még nincs vége a napnak. Két szó játékával tudnám a leginkább jellemezni Hevesi Tamás július- és egyben Badacsonyi Borhetek-záró műsorát: hang és erő: a hangerő ő maga hangfalakat megszégyenítő módon, az erő hangja is, mely dinamikussága láttán magától értetődik.
És már augusztus, nyárváróban még egy ideig a sok őszszerű nap után, aztán már búcsúzni is kell tőle, de addig még egy kis magyar tenger, víz és napfény (remélhetőleg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
te itt